"Olyan ember társaságára vágyom,
aki együtt tud érezni velem,
akinek a szeme válaszolni
tud a tekintetemre."
Mary Shelley
Eljött a várt reggel, rögtön készülni kezdtem. Felvettem egy fekete felsőt, fekete nadrággal. Elkészítettem a legegyszerűbb, de még is leglátványosabb sminket, ami a személyiségemhez passzol. Ez után kivasaltam a szőke lóboncomat. Közben végig azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lesz a mai találka, vajon tetszeni fogok-e neki és vajon olyan, lesz élőben is, mint az internet online világában.
Elkészültem. Meg reggelizve, táskával az oldalamon, bőrdzsekivel a hátamon, bakanccsal a lábamon menetre kész voltam.
Közben végig egy kérdés járt a fejemben: Tetszeni fogok neki?
Persze reméltem, hogy igen. Reméltem, hogy tényleg olyan, mint amire számítok és azt is reméltem, hogy nem csak az internet világában találjuk meg a közös hangulat jeleket.
Siettem lefelé a bejárathoz vezető lépcsőn, hogy elérjem a reggeli buszom, amivel be tudok jutni a központba. Egyre idegesebb és kíváncsibb lettem. Körül belül 13 megállót utaztam, még mindig nem tudom pontosan... Mikor befordultunk a helyi járatos buszok parkoló és kiinduló helyére megláttam egy srácot. Fehér kapucnis pulcsit és terepnadrágot viselt, a lábát bakancs fedte. Őszintén reméltem hogy nem ő az. Vártam egy kicsit, mikor megállt a busz, az után erőt vettem magamon, és lesétáltam. A fehér pulcsis elő vette a telefonját, az arcát a kapucnija takarta így nem láttam. Telefonálni kezdet és a busz irányába sietett... Istenem, csak ne ő. Elsétált mellettem és én pedig kifújtam az addig bent ragadt levegőt. Húsz perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időponttól, mivel a másik busz késett volna, így megálltam a zebrával háttal a buszmegállóban és elő vettem a modern világ egyik ilyenkor hasznos vívmányát a telefonom, mire könyveket töltöttem le az egyik alkalmazás segítségével.
A könyv utolsó oldalán tartottam, az utolsó sornál, mikor úgy döntöttem szétnézek. Meg pillantottam a zebra túl végén, az út túl oldalán egy terepmintás nadrágban és bakancsban lévő fiút, aki pont az ajkát harapta, nem az előbbi fiú volt... bár nem is tudom, hogy ő hova tűnt.
Befejeztem a mondatot, majd eltettem a telefont és kilencven fokos fordulatot vettem. A meleg barna szemű srác rám mosolygott és köszönt, amit viszonoztam. Utána, mikor elég közel értünk egymáshoz két-két puszival üdvözöltük egymást.Volt a szemében minden benne van. Ő is zavarban volt, ő is félt. Ő is izgult, de még is mosolygott a lelke, amire én igyekeztem vissza mosolyogni.
Eléggé zavarban voltam és nem tudtam úgy koncentrálni, viszont a beszélgetés fonala nagyon messzire, távolra szaladt a következő órákban.
Persze reméltem, hogy igen. Reméltem, hogy tényleg olyan, mint amire számítok és azt is reméltem, hogy nem csak az internet világában találjuk meg a közös hangulat jeleket.
Siettem lefelé a bejárathoz vezető lépcsőn, hogy elérjem a reggeli buszom, amivel be tudok jutni a központba. Egyre idegesebb és kíváncsibb lettem. Körül belül 13 megállót utaztam, még mindig nem tudom pontosan... Mikor befordultunk a helyi járatos buszok parkoló és kiinduló helyére megláttam egy srácot. Fehér kapucnis pulcsit és terepnadrágot viselt, a lábát bakancs fedte. Őszintén reméltem hogy nem ő az. Vártam egy kicsit, mikor megállt a busz, az után erőt vettem magamon, és lesétáltam. A fehér pulcsis elő vette a telefonját, az arcát a kapucnija takarta így nem láttam. Telefonálni kezdet és a busz irányába sietett... Istenem, csak ne ő. Elsétált mellettem és én pedig kifújtam az addig bent ragadt levegőt. Húsz perccel hamarabb érkeztem a megbeszélt időponttól, mivel a másik busz késett volna, így megálltam a zebrával háttal a buszmegállóban és elő vettem a modern világ egyik ilyenkor hasznos vívmányát a telefonom, mire könyveket töltöttem le az egyik alkalmazás segítségével.
A könyv utolsó oldalán tartottam, az utolsó sornál, mikor úgy döntöttem szétnézek. Meg pillantottam a zebra túl végén, az út túl oldalán egy terepmintás nadrágban és bakancsban lévő fiút, aki pont az ajkát harapta, nem az előbbi fiú volt... bár nem is tudom, hogy ő hova tűnt.
Befejeztem a mondatot, majd eltettem a telefont és kilencven fokos fordulatot vettem. A meleg barna szemű srác rám mosolygott és köszönt, amit viszonoztam. Utána, mikor elég közel értünk egymáshoz két-két puszival üdvözöltük egymást.Volt a szemében minden benne van. Ő is zavarban volt, ő is félt. Ő is izgult, de még is mosolygott a lelke, amire én igyekeztem vissza mosolyogni.
Eléggé zavarban voltam és nem tudtam úgy koncentrálni, viszont a beszélgetés fonala nagyon messzire, távolra szaladt a következő órákban.
Pf... pff... a hűség :D hiszen te léptél félre :D
VálaszTörlés