"Hiszek a hercegekben,
hiszek a mesékben.
Hiszek a jóban és
hiszek a rosszban.
Hiszek a jók győzelmében.
Hiszem, hogy én lehetek
a saját hercegem."
Elmeséltem Grace-nek a fejleményeket, amit természetesen megint nevetéssel jutalmazott.
- Ebből mi lesz...? - kérdezte, persze rázkódva a nevetéstől.
- Szeretném én is tudni.
- Te fogod is... hm... egy fafaragó és és egy pizzás lovag... ki nyeri el a hercegnő szívét? - kérdezte.
- Nem tudom, elég a koldus lányéval gondolkodnom. - mosolyogtam diadalmasan, mire megfogadta a szemeit.Ez után még folytattuk a beszélgetést, majd olyan egy óra tájba elmentem a szobámba és lepihentem, persze azért ez előtt felnéztem az online utcákba és válaszoltam minden üzenetre, ami a nagy világból érkezett.
- Napocska, holnap egykor akkor láthatlak a buszmegállóban? - olvastam Tom üzenetét, kitt csak békés béka hercegúrnak hívok, amit ő is tud.
- Igen. Ott leszek, és elfutni nem tudok, mert úgy is megismersz. - küldtem el egy vigyorgó arcocska kíséretében. Majd tovább olvastam a posta fiókomba érkező üzeneteket.
- Szia angyalka! Jól éreztem magam veled nagyon... remélem máskor is találkozunk és te is jól érezted magad a társaságomban. Azt hittem, hogy észrevehető lesz, hogy nem hallasz, de nem nagyon jól leplezed elvarázsoltál. - olvastam John sorait.Össze szedtem magam és válaszoltam: "Köszönöm szépen, örülök, hogy jól érezted magad. Én is jól éreztem magam".
Még írtam anyukámnak és válaszoltam két csoporttársam üzenetére is, majd kinyomtam a gépet. Soffia Masson már megint mibe keveredtél.
Másnap reggel beszéltem a hazaiakkal Matt-el is és anyával is.Nem meséltem el nekik, hogy már megint mi történik velem csak annyit, hogy jól vagyok, mint mindig. Tanulni fogok ma... ami igaz is... csak nem mindegy, hogy mit is tanulok... de hát nem vesszünk el a részletekben. Kitakarítottam a kolesz szobát elkészültem a randevúra. Egy fekete nadrágot választottam a megszokott bakanccsal és egy barna felsővel, felkaptam a vastagabb kabátom. Felrajzoltam az arcom... lefordítva megcsináltam a szokásos sminkemet. Az után kivasaltam a hajam, majd lejelentkeztem a szomszéd Grace-nél.
- Várom a beszámolót, majd egy tizenkét óra múlva. - kacsintott.
- Nagyon vicces valaki... nem tudom miről is beszélsz... - reagáltam az előzőre, majd elindultam a kolesz lépcsői fele. Egyenes út vezetett az ajtóig, majd kicsivel görbébb járdán haladtam a buszmegállóig. Felszálltam a csoda járműre és megkezdődött az utazás....
