"Lehet léteznek hercegek,
akik béka bőrben élnek.
Lehet létezik a varázs csók,
és a hercegnőknek jut afféle mese,
mikor meglelik a saját
béka testben lévő hercegük."
Mikor leszálltam a buszról nem láttam sehol Tomot, így elindultam a buszmegálló végébe és sétáltam egy keveset, majd a megbeszélt időpont előtt pár perccel elindultam a megfelelő irányba, ahonnan várható volt a srác érkezése.
Láttam, ahogy egyre közelebb ér én integettem neki és köszöntem, de az ő ajkai nem mozogtak... gondolom a fülhallgató a fülében jobban elfoglalta, mint én... Kivette füléből a hangadó készüléket, amikor oda ért és köszönt.
- Szia!
- Szia, hát itt vagyunk! - mondtam, próbáltam nem figyelembe venni az imént látottakat.
- Örülök, hogy találkoztunk ismét. - mondta egy mosoly kíséretében miközben a fülesét tette a zsebébe, ezt azért meg tehette volna az előtt is, hogy köszön nekem.... vagy meg lát, de mindegy. Nem akadunk fent az apróságokon. - Mit szeretnél csinálni?
- Igazából nem tudom. Te hívtál el, ezért azt gondoltam, hogy van is terved. - mondtam egy mosoly kíséretében.
- Mit szólnál egy sétához?
- Rendben van. - egyeztem bele, igaz a lábaim már így is fájtak az előző séta miatt, de nem szóltam és vártam mi sül ki ebből. Nagyon kedves volt, és valóban volt benne valami nagyon jól éreztem vele magam, de inkább egy ezer éves barát volt mint, herceg... vagy talán nem a megfelelő idő, minden esetre megbeszéltük, hogy még találkozunk és elmegyünk valahová. Tehát a következő randit...hihetetlen fiú. Túl jó, ahhoz, hogy ő legyen a hercegem. Pontosabban, hogy én legyek a hercegnője... a kérdés ki is van akkor béka bőrbe?
- Köszönöm a napot Napocska!
- Miért Napocska? - kérdeztem vissza.
- Mert ragyogsz. - éreztem, hogy elönt a pir, de megköszöntem neki a bókot és a napot, majd adtam puszit az arcára és ő is nekem.
- Köszönöm Holdacska, vigyázz magadra!- búcsúztam el tőle és felmentem Grace-hez a kolesz szobába. Hihetetlen, mikor más jobban zavarba van mint én, mikor igyekszik titkolni zavarát, mikor látom a szemében a gondolatokat, miket nem mer vagy nem tud elmondani... érdekes találkozás volt.. egekbe emelő találkozás esetlegesen a Hold és a Nap, ahogy egymáshoz susogtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése