"Én őt magát szeretem! Nem azért, mert szép, és főleg nem azért, mert gazdag (...). Sokkal jobban örülnék, ha nem lenne egyik sem. Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig ő lenne a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb lény, akivel valaha is találkoztam."
Az utat amerre menni szeretnék megtaláltam, sok mindenen átmentünk már Tommal az ismeretségünk eleje óta. És barátokból szépen lassan szerelmesek lettünk.
Sok érdekes beszélgetésünk volt már, sok mindent megszépítettünk a mindennapjainkba... pizzázóba tejet rendeltünk, macska követ szeretünk volna haza vinni, képesek voltunk a ki szereti jobban a másikat vitát többször eljátszani és kifesteni egymást, ki kenni a másikat éppen aktuális dologgal. Csomószor elbotlani egymás előtt, beceneveket adni a másiknak... gyerek neveket megbeszélni és annyi hülyeséget összehordani, ami az adott napba belefér, ugyan annyi komolysággal. Úgy gondolom, hogy össze passzolunk, de az élet igazol majd minket.
Soffia Masson vagyok ezzel a történettel zárom az aktuális szemesztert és az első egyetemi évemet. Ezzel az a döntéssel, úttal és személlyel tervezem a jövőmet.Most már biztosan tudom, hogy létezik igaz szerelem, első látásra talán csak szimpátia és meg nem magyarázható érzelem. A csodákban ugyanúgy hiszek, és tudom véletlenek sincsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése