09. Szerelemben és háborúban

"Minél többet hiszel el a szerelemről, amit megkaphatsz, annál több jelenik meg az életedben. A legkiszámíthatatlanabb időpontban talál meg, akkor, amikor nem is gondolnád. Talán egy nappal előtte azt mondod, soha többet nem fogadod el az eddigieket, másnap meg ott ülsz vele szemben, és már azt sem tudod, hogy kerültél oda, csak abban vagy biztos, hogy most minden más."  - Oravecz Nóra

Gyakran mondja az ember, hogy szerelemben és háborúban mindent szabad. Régen úgy gondoltam, hogy még fiatal és tapasztalatlan vagyok ahhoz, hogy ezt megértsem és rá jöjjek tényleg így van de már biztos vagyok abban, hogy tévedtek. Nincs semmi amiben bármit meglehetne tenni... legalább is az én erkölcsi felfogásom szerint. Szeretek így elmélázni az ágyban fekve a lovagom karjaiba... megnyugtató... és még a csend is csendesebb. Békésebb és biztonságosabb, értéke valóban értéké válik és  az érzelmek, gondolatok veszik át helyét.

- A mi háborúnk talán maga a szerelem elkezdése volt... vagy amikor tojás csatát, víz csatát és tészta csatát vívtunk... -néztem rá Holdacskára, majd rám mosolygott és folytatta.

- Vagy, amikor megbeszéltük hogy mindenben én győzök, mint abban is hogy én szeretlek jobban. - erre rögtön rá vágtam, hogy "Nem, nem, mert én szeretlek jobban" - és ez a kis vita tovább folytatódott egészen két órán keresztül. Különböző érvekkel győzködtük az igazunkat és győzelmünket, természetesen mindkettőnk szerint más nyert... és a külső birok nem segítettek a döntéshozatalban. Viszont azt tudom, hogy nyertem... ha ő úgy gondolja, hogy jobban is szeret, az én nyereményem akkor is nagyobb és értékesebb... hiszen Ő. A legnagyobb győzelem ő. 

- Te...... - nyújtottam el a szóvégi magánhangzót.

- Igen szerelmem?

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. Nagyon nagyon. - mondta Tom.

- Tudod mit kellene csinálni? -  néztem rá.

- Van pár ötletem. - húzta csibészes mosolyra az ajkát, közben a szeme sarkában lévő apró ráncok felerősödtek és közelebb kerültek egymáshoz. Ilyenkor biztosan tudom, hogy nem csak az ajka, és a szeme de a lelke is mosolyog.

- Igen? - vontam fel a szemöldököm, majd közelebb húzottam hozzá.

-Nyelv szkanderozni. - mondta elégedett vigyorral, ami abban a pillanatban az arcára is fagyott, miközben engem a röhögő görcs kerülgetett.

- Tiszta lökött vagy. - mondtam és megcsókoltam, majd kezdetét vette a nyelv szkander bajnokság.