08. Melletted ébredek fel

" Nem, nem első látásra szerettem bele,azt hittem úgy lesz nagy mindent elsöprő szerelmem...de nem,valami megfogott benne,valami össze láncolt minket,de az még részemről nem szerelem volt,sőt talán még barátság sem..,nem tudom mi volt az az érzés,de már nem számít. Ő harcolt,kitartott és türelmes volt velem,egyszer csak azon kaptam magam,hogy nem akarom elveszíteni,de nem tudtam hogy ez mi...nem volt szerelem,több volt mint barátság.Most már tudom.. idő idő kellett,hogy ő legyen a szerelmem,a barátom,a lelki társam,minden egyben."

Pontosan hogy történt én magam sem tudom, egy dolgot tudok, hihetetlen varázslat, az ami egyik napról a másikra átformálja az ember gondolatait. Erőt hagyünk törni a szerelemnek a bizalomnak és egyszer ésszre vesszük, hogy nyakik benne vagyunk... Féltem, sőt rettegtem ettől az érzéstől, amit Grace is tudod és amit mindenki tud aki igazán ismer, de engedtem a szívemre hallgattam és nem az eszemre, ami meglepő, hiszen egyre többször az eszem dominál és nem a szívem. Gyakrabban átgondolom hogy mit teszek, mióta az egyetemen vagyok, nem vagyok olyan betegesen őszinte és olykor még diplomatikus választ is adok... talán nem is vagyok annyira forró fejű, de ebben nem vagyok biztos. 

 - Soffy, tanultál? - kérdezi meg Leila, az egyik csoport társam, azt mire a válasz...

- Igen elmondhatjuk, na jó próbálkoztam, elolvastam háromszor. - mosolyodok el, mire Grace megforgatja a szemeit.

- Igen, tudjuk... "nem tudom, nem fog menni" - utánoz engem, majd hozzá teszi: Ötös. 

- Nem tudom miről beszélsz van négyesem is...

- Szerintem te maradj csöndben. - ajánlja figyelmembe..

- Hiszen én mindig csöndbe vagyok.. - kacsintok rá és nevetek a lányok nem értékelik az efféle humorom, amit nem is értek.

- Mész Tomhoz? - kérdezi Grace.

- Igen, hétvégén náluk leszek. - mondom egy mosoly kíséretében, és elindulunk a zh megírására. - Össze dolgozunk ugye? - teszem fel a költői kérdést.

- Mint mindig. - mondja egyszerre Leila, Grace és Tammy.

- Oké. - a lányok mikor kiérunk az épületből még rá gyújtanak egy cigarettára én pedig élvezem a napsütést és közben az anyagon gondolkodom és néha a gondoltaimet megzavarja Holdacska arca és mosolya...  Soffia, az istenért... a zhra koncentrálj, ötösnek kell lennie, aztán tudsz még dolgozni a tételeken és a hétvégéd majdhogy nem szabad és végig a te pizzás lovagoddal lehetsz. -bezsélem meg magammal gondolatba a dolgokat és figyelmemet ismét az anyagra összpontosítom. 

- Ez az utosó zh-nk aztán már csak a vizsgák. - mondja Tammy.

- Igen.. és nektek eggyel kevesebb.- teszem hozzá némi sajnálkozással.

- Menni fog az!- biztat minket Leila. Ugyan is Grace és én egy zh-t nem teljesítettünk 3-as átlagúra ezért szóbeliznünk kell, de majd szóban mindent elsöprünk.. Reméljük.

Bementünk zh-t írni, szerintem egész jó lett, majd elmentünk a könyvtárba utánna pedig vissza a kollégiumba. Leila össze pakolta cuccait és haza ment, én is renbe tettema szobát és kitaláltam, hogy mit viszek magammal a  hétvégére, hogy Holdacskám mellett lenni. 

Kicsit később felmentünk főzni Grace-el, utána beszéltem anyukámmal az online utcákon és az otthoniakkal, majd össze pakoltam dolgaim és vártam, hogy jöjjenek értem.

Mikor oda értünk, Holdacskám karjaiba repültem, vagyis egymás karjaiba repültünk. Csókot váltottunk és élveztük a nap további részében egymás társaságát. 


- Tudod, most már minden reggel melletted ébredek fel. - kacsinottam rá, de azért még hozzá tettem: - Pontosabban a következő három nap.

- Remélem, nem csak akkor. - csókolt meg és közben gyengéden, bár szenvedélyesen megölelt.

Nem tudom hogy is jutottunk el eddig, sokat hibáztam és még is itt vagyunk kéz a kézben, csók csókot váltva. Szép szavak, aggodalmak, hibák miket elkövettünk és félelem, amit átéltünk. De most már együtt és ez a legnagyobb kincsünk.